álmodj nagyot.
Posted by azazemberakinemtevagy | Filed under Uncategorized
hm. 2012. újabb év telt el s közben annyi minden történt. és annyi minden nem.. örömmel írhatom, még mindig szerelmes vagyok (: (tartsam meg ezt a jó szokásomat) holnap elkezdődik újból a főiskolai életem. ha hiszi az ember ha nem de már hiányzott. persze most még érdeklődéssel fogok figyelni, aztán újra rejtvényeket fogok előszedni a táskámból ha már nagyon unnám magam. na de kinél nincs így? … ja és közbe írom a szakdolgozatom… vicces mert fogalmam sincs mi lesz belőle : D de majd csak kinyögöm valahogy. aztán most van a jelentkezési időszak. szerettem volna újra főiskolára jelentkezni, hisz ez az utolsó félévem, és diplomát nem kapok. de hála ennek a csodálatos ország nagyszerű vezetőinek, nem tehetem meg. magasak a pontok, kevés az államilag támogatott szak. úgyhogy szeptembertől irány a való élet! kicsit elkeserített de azért felfedeztem benne a lehetőségeket. hisz most már azt is kitalálták, hogy aki lediplomázik (államilag támogatott szakon) annak minimum 6évet itt kell dolgoznia. itt… hát röhej. ahol legnagyobb a munkanélküliség.
na ezt nem akarom bevállalni. kiskorom óta arról álmodom, hogy külföldön éljek (anglia, amerika..) ezek meg még keresztbe-hosszába elvágnának mindent. ilyet nem játszunk. akkor igen, dolgozni fogok, amíg tanul a párom, utána összeszedjük magunkat és uzsgyi. nagy valószínűséggel tudnánk is hová menni, nyelvet ismerjük. szóval. problem? nincs hát, ez a beszéd.
én már megannyiszor elképzeltem a tökéletes életemet. a tökéletes férfi rész már ki van pipálva, így hát a többin a sor. nem elérhetetlenek :3 csak tenni kell értük. az álmok ilyenek. nem?
érezz. mosolyogj.
Posted by azazemberakinemtevagy | Filed under Uncategorized
zenét hallgatok. ed sheeran. az utóbbi időben ő fogott meg leginkább, a zenei stílusával, a dalszövegeivel. és persze a hangja sem utolsó. kevés olyan előadó van az életemben akivel ennyire egyetértek, és amelyik ennyire simogatja zenei “lelkemet”. de nem is véletlen ez. szerelmes vagyok, és szerelmes számokat énekel, persze hogy a magaménak érzem. kicsit félek is ilyenkor. ha egy zenéhez egy érzést, egy embert kötök, könnyen megtörténik, hogy az érzés, a személy elvesztésével, a zene iránti imádatomat is elvesztem. bár jelen helyzetben kevés esélyt látok effélére. mások fülig, én a fejem búbjáig. erre azt tudnám mondani hogy tul szép álom és még igaz is! :]
na de közben teljesen eltűnt a fejemből a gondolat amiért írni kezdtem. bahh még eszemet is elvette. najo ami nincs azt nem lehet..
eszembe jutott egy idézet. “art changes people..people change the world” so true. engem is alakít, változtat a művészet, mások inspirálnak és ehhez mérten próbálok valami “egyedit” alkotni. de persze tudom, sosem leszek annyira jo, hogy én változtassam meg a világot. pedig már elképzeltem ilyet, még kis koromban. új zenei stílus. csodálatos elképzelés csak éppenséggel kivitelezhetetlen. jo ez tul erős, átfogalmazom úgy, hogy számomra. mindig is úgy éreztem művészet terén középszerű vagyok. van érzékem hozzá, de semmi plusz. nem bírok önmagamtól alkotni. néha fáj ez, de el kell fogadnom. ettől függetlenül szeretem az alkotásaimat még ha nem is az én fejemből pattantak ki. és persze irigylek másokat, hogy meg sem erőltetik magukat csak teszik azt amit a szivük súg, az érzések vezetik őket, nem az eszük. bár ha jobban belegondolok ez rám is jellemző, mindig is a szivem után mentem, és mindig is az érzelmek irányítottak, nem én őket. ez olyan is-is állapot. hol megszívtam, hol jol jártam vele. utóbbinál örülök hogy hallgattam rájuk:]
ha már művészet, akkor apró örömök.sokan nem teszik meg, mégis oda kéne figyelni az apróságokra. ma a buszon utaztam 20percet, és kinézve az ablakon annyi csodás pillanatot láttam ami megmosolyogtatott. egy idős szerelmespár, egy kisfiú teli kacaja, egy apuka aki kislánya rózsaszín hátizsákját minden szónélkül a hátára vette és kézenfogva elsétáltak. mások faarccal bámulnak ki a fejük mögül. eléggé taszító :/ csak mosolyogni kéne. őszintén, önfeledten. csak egy mosoly és szebb az egésznap. csak egy..
van amiért érdemes élni
Posted by azazemberakinemtevagy | Filed under Uncategorized
gondolom ezzel nem vagyok egyedül. persze ahány ember annyi vélemény, és ahogy a régi különórás matektanárom mondaná, kinek a pap, kinek a paplan. maradok a paplannál az jo meleg :] na de.. miért is érdemes élni, és elviselni akkor is ha egy mázsa kellemetlen szagú anyag omlik a nyakadba? most nem akarok találgatni kinek mi, és ezt vicces szövegkörnyezetbe öltöztetni. számomra a boldogság az. egyszerű nem? kiszámítható. de ez egy újabb kérdést vet fel. mi is az? bár a szavak gátolják az ember igazi mondanivalóját, azért próbálkozom. olyan érzés nekem mintha a belsőm ki akarna szakadni. nevezem ezt én “léleknek”. mi másnak is nevezhetném..megfoghatatlan. kimutathatatlan. na szoval, ez ki akar mászni belőlem, de közbe én is másznék vele. a szám fülig ér, a szivem dobogása könnyed, és úgy átölelném az egész világot. pedig nem is ő tehet róla. néha egy jó hírt kéne megölelnünk, de legtöbbször egy vagy több ember érdemli meg azt. szülők, testvér, nagyszülők, barátok, és hát egy olyan ember akihez mindennél jobban kötődsz. igen, őt hívod “szerelmem”-nek. és ha már szóba hoztam, én most szerelmes vagyok :] (na jó ez is kiszámítható volt.) és boldog vagyok. rózsaszín ködöt ugyan nem látok csak szürkét, de lehet hogy ez a szmog. ettől függetlenül mindazt érzem amit az előbbiekben leírtam, és az a rész, hogy “másznék vele” pontosítanám azzal hogy “másznék hozzá”. szóval. szeretem szeretni, olyan mintha ebbe a szerelembe is szerelmes lennék :] bahh nyál :D de sebaj ilyen ez.
a lényeg. nem kell keresni a boldogságot. nincsenek véletlenek. ha boldognak kell lenned, akkor az is leszel, csak győzd kivárni. én kerestem mindig, de mikor egy pillantra megálltam..na akkor jött (: ♥
hol is kéne kezdeni..
Posted by azazemberakinemtevagy | Filed under Uncategorized
igen ez mindig nehéz. mivel kezdjem, hogyan. vagyok aki vagyok, egy lány, egy városban, egy lakásban és annak a nappalijában. itt élek én, hol vidáman, hol szomorúan. sok mindentől függ ez, gondolom senkinek sem ismeretlen. például most, hogy kisütött a nap, rögtön mosolyt csalt a számra. egy pillanatra elfelejtettem a nehézségeket. ez eléggé aktuális téma csodás országunkban. na de még nem kanyarodok el ennyire. elvileg most magamról kéne valamit mondanom, de tul sablonos lenne, lusta is vagyok, na meg ki hinné el? szerintem többen mint gondolnám. mert ez ilyen. itt bárki lehet akárki, egy valaki. ha már a riöl lájf-ba nem sikeres legalább a szájberbe legyen az. ez is lehet egy életcél dee nem sokra tartom. úgyhogy maradjunk annyiban, nem írok semmit. mindenki képzeljen el olyannak amilyennek akar. top secret (: és ha a külsőmet, személyiségemet nem is, a gondolataimat leírom néhány mondatban majd. rájöttem, igaz az a mondás, hogy a belső szépíthet és rondíthat. tapasztalat, tessék elhinni! ;] au revoir.